Magyarkanizsa, 2016.

Miután a Rákóczi Szövetség sikeresnek bírálta el jelentkezésünket az Október 23-i Diákutaztatási Pályázat -2016 felhívásra, 2016. október 24-én iskolánk tanulói és dolgozói elindultak Magyarkanizsára, Vajdaságba, hogy ott is, a partneriskolánkkal közösen, az októberi eseményekre emlékezzünk.
A 9.A osztály készült iskolai műsorral az októberi megemlékezésre, jutalmul ezért az egész osztályt beszerveztük, hogy Magyarkanizsán is meg tudják mutatni előadásukat. Készültek szavalatokkal, énekekkel, tánccal és prezentációval. Műsorukban nem csak az aradi vértanúk előtt tisztelegtek, de hűen felidézték az október 23-i eseményeket is.


A korai indulás sem tudta elrontani a jó hangulatot, izgatott várakozást, hogy elérjük utazásunk célhelyét. Sajnos a hátáron várakozni kellett, így a megbeszélt érkezésünk egy kicsit csúszott.
Magyarkanizsán még nem voltunk tanulóinkkal, így érdeklődve figyeltük a környezetet, tájat, településeket. Azt már így az autóbuszból is meg tudtuk állapítani, hogy a mezőgazdaság nagyon fontos lehet a környékbeli embereknek.
A magyarkanizsai általános iskola olyan szívélyesen fogadott bennünket mintha már régóta ismernénk egymást. A 8. osztályos tanulók teával és süteménnyel kínáltak bennünket, így azonnal személyes kommunikáció s kialakulhatott a tanulók között. Mivel a korkülönbség nem túl nagy, a fiatalok találtak közös témát. Egy kis felfrissülés után bemutatták nekünk az iskolát. Az igazán kellemes időjárás kicsalogatott bennünket az udvarra is, ahol úgy döntöttünk. hogy a 9.A  osztály ünnepi műsorát a szabadban adjuk elő. Egy kicsit több szervezésre volt szükség, de végül a martfűi fiatalok előadták ünnepi műsorukat. A 8. osztályos tanulók és tanáraik tekintették meg az előadást. Nagyon tetszett nekik a zenés, táncos verses megemlékezés (a prezentáció kimaradt).
Ezután egy kis sétát tettünk a településen. Megnéztük a gyógyfürdőt, de csak kívülről. Megígértük, hogy legközelebb fürdőruhával jövünk vissza. Sétáltunk a település központjában és meghallgattuk az iskola történem tanárárnak ismertetőjét a településről. A lakosság nagy része mezőgazdasággal foglalkozik, amint azt megállapítottuk az autóbuszból.
Szerettünk volna ellátogatni Szabadkára is, mert a műsort adó 9. osztályos tanulók még nem voltak velünk ebben a szép városban, ezért elbúcsúztunk vendéglátóinktól és újra úton voltunk.
Utunkat Szabadkára vettük, ahol közkívánatra először egy rövid látogatást tettünk a híres piacra. Sajnos nem túl sok mindent láttunk az általában színes forgatagból, lévén hétfő-pihenőnap. Azonban még így is sikerült egy kicsit vásárolni az otthoniaknak. Meg kellett ígérnem a tanulóknak, hogy egy forgalmasabb napon is jövünk még ide.
Szabadka város központja annál több érdekességet tartogatott. Egy idegenvezetővel megtekintettünk a város nevezetességeit. A Városházába sajnos nem tudtunk bemenni, mert munkanap volt és ilyenkor ügyfélfogadás van az ottani hivatalokban, de az előtérben megcsodálhattuk a szecessziós építészet és díszítés remekművét. A város főterén, a Városháza körül is tettünk egy kis sétát. Sajnos éppen akkor téliesítették a Kék szökőkutat, amelyet már megcsodálhattunk előző utazásaink során. Egy kis sétával eljutottunk a zsinagógáig. Megcsodáltuk a felújított épületet kívülről és meghallgattuk idegenvezetőnk ismertetőjét. A tanulók ezután néhány kérdést tettek fel. Ami a nagyságot illeti, a Dohány utcai zsinagóga a legnagyobb Európában és őt követi a szabadkai. Arra is rákérdeztek a tanulók, hogy járnak-e mai istentiszteletre hívő emberek a zsinagógába. Igen, járnak, de nem a zsinagógába, hanem a mellette kialakított imahelyre, azért, mert a zsinagóga épülete védett.


A zsinagóga szomszédságában áll a Kosztolányi Dezső gimnázium. Természetesen oda is elmentünk. Az iskolában tanítás volt, így nem tudtunk bemenni, megtekinteni az emlékhelyet, ahol nagy írónk élt családjával, de megtekintettük az emléktáblát és emlékművet is. Ez az emlékmű az iskola előtti parkban van és 2014-ben Orbán Viktor leplezte le. Azóta az a szobor fiatalok gyülekezőhelye. Mi is készítettünk néhány fotót ott. Idegenvezetőnk megkérdezte milyen negatívummal illethetnénk a szobor készítőjét, Szarapka Tibort. Sok tanulónk észrevette, hogy a híres író mellett nincs névtábla, mert az a földön található. Ezen kívül a szobor egy öregembert ábrázol és nem egy gimnazista fiatalt. Nem tudjuk elképzelni mi vezérelte a szobrászművészt.
Sétáltunk a város Korzóján is, megtekintettük a régi, híres épületek homlokzatok, valamint a Népszínház épülete előtt álló gyönyörű oszlopokat.
Láttuk a Képzőművészeti Találkozó Galéria épületét, az úgynevezett szabadkai Cifra palotát, Raichle palotát. Ez is a szecesszió jegyében épült. Szomszédságában a Magyarország főkonzulátus található.
Még egy rövid szabad programot is adhattunk tanulóinknak a város főterén, hogy egy kicsit bekukkanthassanak a helyi boltokba, de azután indultunk az autóbuszhoz.
A határhoz közeledve, abban bíztunk, hogy nem kell túl sokat várakozni. Szerencsénk volt. A sikeres határátkelés után, közkívánatra, Szegedre mentünk, hogy egy órácska erejéig megtekintsük a város központját és egy finom fagyit együnk a Virág cukrászdában.
Este tele élménnyel érkezett haza a fáradt kis csapat. Sok gyermek és szülő megköszönte ezt a lehetőséget. Többen ugyanis most utaztak először külföldre, most tapasztalták meg a határátkelést és sokukban most tudatosult igazán az, hogy a határon túl is élnek magyar emberek.

Halász Kornélia

Martfű, 2016.10.25.