Kedves Ballagó Diákok! 

Egy hagyományos tanév során ekkortájt már ballagásra készültünk, feldíszítettük az iskolát, útravalónak szánt mottót írtunk a táblákra, virágot, tarisznyát készítettünk, vártuk a búcsúzó fiatalokat, hozzátartozókat. Az elmúlt évhez hasonlóan ebben a tanévben is felülírt a járvány sok mindent. Semmi sem ragyog úgy, ahogy az egy ünnepen illenék. Most az ünnepbe szomorúság keveredik, hiszen a Klapkában eltöltött éveket úgy kell lezárnunk, hogy nincs utolsó óra, nincs szerenád, nincs ballagás.  Nem tudtok a szokásos módon búcsút venni az iskolától, egymástól, a pedagógusoktól és mindazoktól, akikkel együtt éltetek és dolgoztatok az évek során. A vírus nem teszi lehetővé a személyes találkozást, így rendhagyó módon én is írásban búcsúzok el tőletek.

Kedves Végzős Fiatalok!

Az iskolánkban eltöltött évek alatt sok minden változott. Változott az osztályok összetétele, változtak a benneteket tanító oktatók, változtak a baráti kapcsolatok, változott az iskola neve és szerkezete is.

Mi az, ami nem változott? A szeretet és a figyelem, ami körülvesz benneteket, az a féltő aggodalom, amit érzünk jövőtök miatt. Higgyétek el, ezeket az éveket nem lehet kitörölni, valamilyen nyomot hagy mindenkiben.

Bennünk, pedagógusokban számos kérdés merül fel, többek között, hogy megkaptátok-e az elmúlt évek alatt, amiért ide jelentkeztetek, felkészültetek-e kellőképpen az önálló életetekben elkövetkezendő nehézségekre és nem várt eseményekre, megtudtok-e majd felelni a szakmai kihívásoknak, szereztetek-e elegendő tudást és ismeretet, hogy el tudjatok igazodni a világ útvesztőjében, vajon képesek lesztek-e továbbindulni a számotokra előkészített úton?

Őszintén remélem, a kérdésekre a válasz határozott IGEN. Hiszem, oktatóitok segítségével a megszerzett ismeretanyagon túl kellő felkészítést kaptatok a felnőtté váláshoz vezető úton, sikerült benneteket rávezetni a legfontosabb értékekre, az emberség, a becsületesség, az egymás iránti megértés és az igazság tiszteletére.

Tisztelt Szülők!

Kívánom, hogy az Önök gyermekei, a mi diákjaink megállják helyüket a további életük során. Úgy érzem, hogy azért, amilyenek lettek ezek a fiatalok, és ahogyan alakul a sorsuk, abban közös a felelősségünk. Kérem, segítsék Őket abban, hogy életük során tartós sikert és boldogságot tudjanak elérni.

Kedves Végzős Diákok!

Magam és kollégáim nevében kívánom, hogy a jövőbe vetett hittel, bizalommal és akarattal, no meg sok szerencsével lépjétek át a felnőttkor küszöbét! Vegyétek birtokba a jövőt, vigyétek magatokkal és adjátok tovább azt a szakmai tudást és értéket, amit itt kaptatok és legyetek méltó példaképei az utánatok jövőknek!

Fogadjátok útravalóul Ady Endre gondolatait:

 “Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig EMBER legyen.” 

Tamás Zoltán igazgató

Kedves 12. A osztály!

Rendhagyó módon búcsúzom Tőletek, ahogyan az elmúlt évünk is zajlott. Nincs feldíszített iskola, virágok, utolsó csengetés, csak a négy fal, a gép, az online búcsú. Másnak talán személytelen. De én látom magam előtt az arcotokat, mosolyotokat, fülemben hallom a hangotokat, a szívem tele van emlékekkel.

Az elmúlt napokban végigpörgettem a 4 évünket. Emlékeztek? Az elején még inkább a küzdelem évei voltak, sokat veszekedtetek egymással és emiatt én is veletek; Ottó bácsi állandó vendég volt az osztályfőnöki órákon. Egyesek elhagytak bennünket, mások érkeztek; volt, aki csak jött, de már ment is. Ám lassan megnyugodtatok, megismertük egymást, mindenki megtalálta a saját társaságát, kialakultak a baráti körök, beilleszkedtünk a Klapkás életbe. Sőt, kiválasztottak lettünk: próbáltak benneteket tanulni tanítani – de keményen ellenálltatok, önvédelmi fogásokkal ismerkedtetek, még táncot is tanultatok. A programnak köszönhetően jutottunk el hajókázni Poroszlóra.

Iskolába szerettünk ill. az utóbbi évben szerettünk volna járni; a tanulással azonban folyamatosan hadban álltunk a 4 év alatt, mint ahogy a testnevelés órákkal is.

Bár voltak gyengeségeitek, pl. a korán kelés, pontos érkezés, rendszeres tanulás – mindezt kedves mosollyal igyekeztetek palástolni és mindig lehetett számítani rátok. Iskolai ünnepségek, nyílt napok, matematika és történelem tanulmányi versenyek résztvevői voltatok. Építettetek – döntöttetek Legot, katasztrófavédelmi versenyen, kézilabda és lány focicsapatban is képviseltétek iskolánkat.  Szakmai versenyeken, kiállításokon vettetek részt és bővíthettük ismereteinket Zenedében, rendhagyó irodalom órán vagy Egészségtudat kiállításon.

Büszkeségünk, hogy a 8. Illésy Gasztro Kupán díszcsomagolás és ajándékkosár készítés kategóriában Bakos Kitti, Bolyós Enikő és Farkas Vivien aranyérmet nyertek, az Ágazati Szakmai Érettségi vizsgatárgyak Versenyén „fodrászati ismeretek” kategóriában Kolozsvári Petra az országos döntőbe jutott.

Az utolsó másfél évünk, amelynek a legszebbnek kellett volna lennie, a legrosszabb lett. Alig találkoztunk, online készültünk, a Classroom, a Redmenta és a Messenger lett a legjobb barátunk, elmaradtak a legfontosabb rendezvényeink. De ezt is átvészeltük, sőt, a többség már egy mellékszakképesítési vizsgát sikeresen teljesített. Utolsó nagy megmérettetésünk az érettségi, amihez nagyon sok sikert kívánok mindenkinek!

Kedves 12.a osztály!

21 fiatal életre kész, színes személyiségét látom magam előtt. Örülök, hogy megismerhettelek Benneteket és pár évre életetek része lehettem. Zárásul  Walt Disney szavaival búcsúzom tőletek:
„Gondolkodj!
  Higgy!
  Álmodj!
  És merj!”

  Osztályfőnök: Bugyi Gabriella

2018 szeptemberében 18 tanuló kezdte meg tanulmányait a hegesztő szakmában. Ez a tanév különleges volt az iskolánk és az osztály életében is. A Ginop 6.2.3 pályázat, amelynek fő célja a lemorzsolódás csökkentése volt, lehetővé tette közösségépítő programok szervezését is 9. osztályban. Ilyen programok voltak az Állatkert látogatás, filmek megnézése a moziban, kirándulás a szolnoki Reptárban, közös kerékpártúrák szakmai látogatás a Fortaco gyárába, az Országház megtekintése.  Ezek a rendezvények segítettek abban, hogy a tanév végére egy jó osztályközösség alakuljon ki. Jól példázza ezt az is, hogy az osztály foci csapata a tanévvégi diáknapon, a foci bajnokságban 3. helyezést ért el, megelőzve a felsőbb éves diákok csapatait.

A lemorzsolódás csökkentése érdekében a tanév elején felmértük a tanulók veszélyeztetettséget. Ez alapján, akinél szükségességét láttuk, annak mentori támogatás ajánlottunk fel, így 3 tanuló kapott mentori segítséget. Tehetséggondozásba vettük azokat a tanulókat, akik jobb tanulmányi eredménnyel jöttek az általános iskolából vagy egyenletes szorgalommal dolgoztak a tanév során, így több tanuló versenyeken is indult. Minden tanulót tanulási módszerfejlesztéssel segítettünk a jobb tanulmányi eredmény elérésében.  A nyári szünetben 2 tanuló részt vett a nagyvisnyói gólyatáborban.

Az 10. évfolyamot 14 tanulóval kezdtük, 4 tanuló különböző okok miatt nem folytatta iskolánkban a tanulmányait. Mindegyik mentorált tanuló megkezdte a 10. évfolyamot.  Az előző tanévben kialakult jó osztály közösség a 10. osztályban is megmaradt. Ez megmutatkozott abban is, hogy ősszel az osztály tanulói indítványozták, szervezzünk többnapos osztály kirándulást a tanév végén. Sajnos, az élet felülírta ezt is, mint sok minden mást. Elmaradtak azok a közösségi élmények, események, amik a diákéletet valóban színessé, felejthetetlenné teszik – ballagás, szalagavató, focicsaták a testnevelés órán, ugratások, nagy beszélgetések, ismerkedések, közös szabadidős tevékenységek.

Szerencsére, a megváltozott tanulási környezet kevésbé befolyásolta a diákok tanulmányi eredményeit, mivel az osztályban több tanulói is van, akik évek óta 4-es átlag felett teljesítenek. 3 tanuló már biztos, hogy ősszel visszatér iskolánkba érettségi vizsgát szerezni.

Több tanulónknak a gyakorlati képzőhelyén jelezték, a sikeres szakmunkásvizsga után szívesen alkalmazzák őket.  Reméljük, minél többen élnek ezzel a lehetőséggel, és viszik magukkal a nálunk kapott tudást és értékeket.

Tanulmányaitok végeztével, Hérakleitosz szavaival búcsúzik tőletek osztályfőnökötök, sok sikert kívánva a közelgő vizsgákhoz:

„Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de minden nap születik valami új, amiért érdemes élni.”

Hajnal András osztályfőnök

Az osztály gépi forgácsoló és hegesztő szakmacsoportban 2018 őszén kezdte tanulmányait iskolánkban. A három év alatt változott az osztálylétszám, a kezdeti 17 főből a legkitartóbb 13 leendő szakember készül a szakmai vizsgákra.

Az osztály egy víg kedélyű, kedves kis társaság, színes egyéniségekkel. Bár voltak gyengeségeik, pl. korán kelés, pontos érkezés, rendszeres tanulás, ám mindezt kedves mosollyal és jó humorral igyekeztek palástolni. Emellett mindig lehetett rájuk számítani.

Sajnos, 2020 márciusától az eddigi jól begyakorolt rendszert teljesen felül írta a koronavírus, ennek következtében teljesen új oktatási formára kellett át állni – az online oktatásra.

Hirtelen csöppentünk bele ebbe a rendszerbe, de úgy érzem, a tanulókkal közösen, kollégáimmal együtt megfelelően helyt álltunk, a kezdeti időszakban szinte a nap 24 órájában. Az első hetekben sok akadályba ütköztünk, eléggé döcögősen indult a közös munka, hiszen ilyen helyzetben még sosem voltunk, de a kezdeti nehézségek után kialakult egy rend, amiben tudtunk dolgozni. Egyre több lehetőséggel, oldallal és programmal ismerkedtünk meg, ami egy teljesen új világ volt számunkra. Kreatívvá tett bennünket ez az oktatási forma. Viszont nehéz távol a diákoktól tanítani, s nekik sem egyszerű személyes jelenlét, magyarázat nélkül tanulni, hiszen szükség van az azonnali visszajelzésre, segítségre, iránymutatásra. A nehézségek ellenére úgy érzem, büszkék lehetünk magunkra az elért eredmények láttán. Szeretném megköszönni a diákoknak az együtt töltött éveket, voltak, akik folyamatosan segítették munkámat, lelkiismeretesen, folyamatosan visszajeleztek, rendületlenül végezték a feladataikat legjobb tudásuk szerint. Néhány tanulót dicséret illet jó tanulmányi eredményükért és példamutató magatartásukért:
Csubra Szebasztián Ivó
Farkas Mátyás
Demeter Ferenc

Most mindannyitokra egy utolsó megmérettetés vár, a szakmai vizsgák.  Az osztály valamennyi tanulójának kívánok ehhez sok sikert, jó egészséget és sok boldogságot további életükhöz.

Mark Lawrence gondolataival búcsúzom tőletek:

„Legyen az életed utazás, haladj afelé, amire vágysz, hagyj magad mögött mindent, amit cipelni nehéz.”

Balajti Sándor osztályfőnök

In memoriam a SZSZC Klapka György Technikum és Szakképző iskola végzős 11.E osztály tanulóihoz

Kedves Tanítványaim!

Ti, akik 2018 szeptemberében félszegen, kissé megilletődve léptétek át az iskolánk küszöbét, szemeitekben a nagy iskolára való rácsodálkozással és kíváncsisággal, szívetekben a gyermeki lét őszinte játékosságával és nyitottságával, most fiatal felnőttként vesztek búcsút oktatóitoktól, társaitoktól, az iskolapadtól és tőlem. Tőlem, aki osztályfőnökként vagy szaktanárként igyekeztem segíteni beilleszkedéseteket az iskola nagy családjába, oly módon, hogy egymás megismerésével és elfogadásával, egymás segítésével alkossatok osztályközösséget. Legfontosabb feladatunk az volt, hogy mindenki eljusson kitűzött célja eléréséhez, a szakmunkás bizonyítvány megszerzéséhez. Csak én tudtam és vágytam, hogy az iskola évek alatt, a szakmai- ismeretek és fogások megszerzése, elsajátítása  során a gyermekekből olyan felnőttekké váljatok, akikben a tudás, a szakmai alázat, a szorgalom, a kitartás, az empátia, a szolidaritás, a tisztesség, a mások iránti bizalom és elfogadás jellemzői legyenek a legfontosabb személyiségjegyeitek.

Az elmúlt évek küzdelmei rostálták a résztvevőket, így csak Ti, a legrátermettebbek, a legkitartóbbak, a legalkalmasabbak maradtatok és jutottatok el a célegyenesbe. Különösen igaz ez a napjainkat jellemző pandémiás időszak soha nem látott megpróbáltatásai közepette. Számomra Ti mindannyian győztesek vagytok és a legfontosabb, hogy reményteljes, nagyszerű ifjú emberekké váltatok!

Nehéz szívvel, de a belétek vetett hit boldogságával és az elért eredmények tudatával búcsúzom Tőletek!

Most mindenkire az utolsó megmérettetés vár, a szakmai vizsga, amihez sok sikert kívánok.

Köszönöm a szülők kitartó türelmét, az iskolával való együttműködést, s kérem őket, kísérjék továbbra is figyelemmel gyermekük előmenetelét, támogassák őket céljaik elérésében.

Az alábbi Kiss Jenő idézettel szeretnék elköszönni és minden jót kívánni:

„Nézz vissza most egy percre, nézz az útra,
Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka.
Nézz vissza…aztán ismét csak előre,
S indulj tovább az alkotó jövőbe.”

Bethlendy Béla osztályfőnök

 

2018 szeptemberében 24 fővel (eladó és szakács szakmacsoportban) indult a jelenlegi 11. G osztály „történelme” a SZSZC Klapka György intézményében. Jelenleg 18 diák, kilenc eladó és tíz és szakács,  vállán a virtuális ballagó tarisznyával búcsúzik az oktatóktól és iskolától. Talán van köztük olyan, aki fel sem eszmélt, hogy vége a gondtalan diákéveknek és lehet, sohasem lesz még egy ilyen három éve. A mai nap még az ünnepé, de jövő héttől számot kell adniuk az eddig megszerzett szakmai tudásukról.

A „Klapkában” eltöltött évek alatt a közismereti-és a szakmai tantárgyak esetében a szorgalom és a tanulás nem tartozott az osztály erősségei közé. Üde kivétel Lukács Valentina, aki a három év során többször is kitűnő és jeles tanulmányi eredményt ért el.

Az osztály tanulói három évvel ezelőtt az új szakképzési rendszerben kezdték el tanulmányaikat. Egy hét iskola, egy hét külső gyakorlati helyen történő munka váltotta egymást. Ennek is köszönhető, hogy a tanulók inkább a szakmai tantárgyakat érezték közelebb magukhoz, mely a jobb eredményekben is megmutatkozott. Az így megszerzett szakmai tudást az alábbi diákok a következő eseményeken kamatoztatták, amit ezúton az iskola nevében is köszönök:

  • Szakmák Éjszakája rendezvényen főzött: Lukács Valentina
  • Iskolai Nyílt Napon közreműködött: Lukács Valentina, Nagy Margit, Jankovics Dániel,
  • Iskolai egészségnap: a szakács tanulók sütöttek – főztek
  • Jászsági Szakmaválasztó: Darabont Bence, Gál Martin, Gyürki Márk, Jankovics Dániel és Lukács Valentina.
  • Szakmai Pályaorientációs Kamionos Roadshow: Kökény Natália, Lukács Valentina és Jankovics Dániel.
  • Szolnoki Centrum Bál: Lukács Valentina és Gyürki Márk.
  • Jász Világtalálkozó Jászkiséren: Darabont Bence, Gyürki Márk és Jankovics Daniel.

 2019 márciusától a COVID-19 korona vírus következményeként a most végzős tanulóknak közel tíz hónapon keresztül digitális munkarendben, on-line oktatásban kellett felkészülniük a szakmai vizsgájukra, bízom benne, a körülmények ellenére sikeresen teljesíti minden diák a vizsgakövetelményeket.

Nem csak a tanulást nehezítette meg a pandémia, hanem az osztályközösség életéből is maradtak ki fontos pillanatok. A járvány előtt jártunk a Nyíregyházi Állatkertben, élőben hallgathattuk meg a Csík Zenekar koncertjét a Tiszaligeti Sportcsarnokban. Sajnos, vírus miatt olyan programok maradtak el – szalagavató, ballagás-, ami közös, felejthetetlen élményt jelenthetett volna!

Végezetül szeretnék a 11. G osztály minden tanulójának sok sikert és szerencsét kívánni az előttük álló megmérettetéshez, s kívánom, az életben is találják meg a számításaikat!

„…Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó…”
(LGT)

Borics Béla osztályfőnök

„Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek ekkor köttetnek, nem szakadnak el örökre, mert nem a világban keresünk még ekkor barátokat, hanem a barátainkban leltük fel az egész világot.”-írja Kölcsey Ferenc.

Kedves Gyerekek!

Elérkezett a búcsúzás ideje, ami az egyik legnehezebben leírható, szinte megfogalmazhatatlan érzésekkel járó pillanat. Az elszakadás fájdalma keveredik az új izgalmával, és az elváláson való bánkódás helyét lassan átveszi a jövendő felett érzett öröm. Elszaladt ez a három év, amit együtt töltöttünk. Nem mindennapi évek voltak ezek, és rendhagyó a búcsúzás is. Ezeknek az éveknek a felét otthon töltöttük, és most sem virágokkal a kezünkben köszönünk el egymástól. Tudjuk, hogy az élet a legnagyobb történetíró, és ezt a történetet is ő írja. Most úgy érezzük, hogy az utolsó iskolában töltött évünk mindent szépségét elvette tőlünk a járvány, a szalagavatót, a szerenádot, a ballagást.  Ugyanakkor ez is emlékké válik, hasonlóan a többi, örökké emlékezetes élményhez, amit együtt éltetek, éltünk át. A hajdani tanárok szavajárása, a csínytevések, a kirándulás, mind- mind az osztálytalálkozók történetei lesznek.

Az idő múlásával a régi pillanatokból csak az érzelmek, a hangulat, egy-egy velünk maradó kép válik. Számtalan emlékezetes pillanatot éltünk át együtt, igaz, hogy az évek során egyre fogyatkozó létszámmal, a 26 főből 11-en maradtunk. Ennek ellenére remek kis közösség vált belőlünk, mindenki megtalálta a helyét az osztályban.

 A cukrász lányok közül Bernadettre és Hajnalkára mindig lehetett számítani, akár a tanulásban, akár a szervezésben. Mindig határozott véleményük van mindenről, aminek hangot is adnak.  Tímea szeret kérdezni és egyéni ötletekkel előállni, különbözni a többiektől. Gina sokat változott az évek folyamán, igazi kedves lánnyá vált, aki mindig mosolyog.  Éva és Bianka a tanulás mellett vállalták az anyaságot is. Éva tanulmányi eredménye ennek ellenére évről évre javult.  Viktória, az örök késő, de akire még sem lehet haragudni. A pék fiúk is igazi egyéniségekké váltak az évek folyamán. Jani, aki késik, és mindig álmos, Laci, aki rendkívül udvarias és békeszerető. Jóska, akinek mindig, és mindenhez van hozzáfűzni valója, akkor is, ha az csak őt érdekli. Végül Salamon, aki az osztály legjobb tanulója, versenyrésztvevője, igaz, hogy ezt csendesen teszi.

„Találkozás és búcsúzás
az élet ennyi csak,
valaki jön, valaki megy,
s az emlék megmarad.”

Számomra osztályfőnökként, amellett hogy örökre a szívembe zártalak titeket, az a legfontosabb, hogy remélem sikerült felkeltenem bennetek a tudás iránti vágyat. Hiszem, hogy mindannyian képesek vagyunk megváltoztatni a dolgokat. Olyan sok hétköznapi módon vagyunk kapcsolatban embertársainkkal, és e kapcsolatokban sokszor felmerül a kérdés, tudunk-e adni valamennyi szeretetet és emberséget, vagy elmegyünk a lehetőség mellett és kicsit hidegebben hagyjuk a világot.

 Mielőtt az útra lépnél, még egyszer nézz vissza, kérlek, és gondold át, mit tanultál. Mi az, amit most magaddal viszel? Egyedül a gondolataidat viszed magaddal.

„Ha távozóban egy másik bolygón megkérdenék, hogy mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást mondanám. Teljesítsd be az álmod!”

„Gyémánthegyen állunk, de zsebünkben kavicsok vannak:”- írta 18 évesen József Attila. Ezekből a kavicsokból gyémántok váltak az elmúlt években. Kívánom nektek, hogy sikeresen boldoguljatok az életben, leljétek örömetek a munkátokban, és mindenkinek kívánok jó egészséget és sok sikert!

Völgyi Hilda osztályfőnök

Kedves 13. A osztály!

Tervekkel, álmokkal, vágyakkal telve vagytok, s talán még nem értitek, mi értelme volt az elmúlt öt év erőfeszítéseinek, a sok tanulásnak, a sok próbatételnek és kihívásnak. Jelenleg 6 tanuló, a legkitartóbbak indulnak a szakmai bizonyítvány megszerzéséért. Én csak az utolsó tanévre lettem az osztályfőnökötök, így nem sok közösen eltöltött óránk lehetett az iskola falai között. Ez a tanév emlékezetes marad mindenki számára a COVID vírus miatt bevezetett digitális munkarend miatt is. Reméltük, csak pár hétig fog tartani az online oktatás, ám az utolsó iskolai évetekben november 11 óta nem sikerült a személyes találkozás. Ez sem nektek, sem nekünk, oktatóknak nem volt egyszerű, de úgy érzem, közösen sikeresen megbirkóztunk a feladatokkal. Bizony, minden történésnek, jónak és rossznak is oka és szerepe van. A dolgok összefüggnek és összetartoznak, s a jelenlegi helyzetben az egészség megőrzése, az emberi élet védelme a legfontosabb.

Kedves Diákjaim!

A Ti utatok, melyre öt évvel ezelőtt ráléptetek, lassan valóban véget ér.

 Bízom benne, hogy a szünetek forgataga, a diákprogramok és a tanítási órák emlékezetes poénjai mellett talán hiányozni fognak a különös izgalommal megélt számonkérések is.

Ne keressétek az igazi munka és teljesítmények nélkül megszerzett bizonyítványok csalóka világát. A sikerért, a tudásért mindig meg kell dolgozni, az ide vezető úton a tudás és tapasztalat lesz az életre szóló eredmény, amely meghatározza és segíti sorsotok alakulását.

Kezdődnek a felnőttek világának hétköznapjai, ami bizony nem is olyan könnyű, irigylésre méltó, ahogy elképzeltétek. Szembe kell nézzetek a munkanélküliség, az infláció és a vírusfertőzés okozta gondokkal is. Meg kell tanulni felnőttként, leendő munkavállalóként kompromisszumokat kötni a főnökökkel, kollégákkal és főleg magatokkal, küzdeni álmaitokért, elképzeléseitekért.

Az utolsó próbatételig, a szakmai vizsgákig már nem sok van hátra. Kívánom, hogy ezt a rövid időt használjátok fel okosan, jól beosztva a tanulásra, az ismétlésre, a hiányzó ismeretek pótlására.

Útjaink, hamarosan elválnak, de hiszek benne, hogy valahol ismét keresztezni fogják egymást. Goethe gondolataival búcsúzik tőletek osztályfőnökötök, Bábosikné Magyar Mariann:

„Keresd az életben mindig a szépet
Ragadd meg azt, amit más észre se vesz,
S hidd el, ha sokszor durva is az élet,
Mindig találni benne kellemest és szépet.” (Goethe)

2019/2020 tanév kezdetén szinte mindannyian azért választottátok iskolánkat, mert már előtte is e Kedves Almamáter tanulói voltatok. Jelentős számban, mostani középiskolátokban, intézményünkben bizonyítottátok, tudásotok újabb szintjére léptetek és szakmai vizsgákon teljesítettétek az előírt követelményeket. Eladók, szakácsok, asztalosok, pékek, cukrászok és szociális gondozók, ápolók lettetek. Talán, ezek a sikeres vizsgák, az intézmény biztonságot adó környezete, tanáraitok is hozzájárultak, hogy a szakma megszerzése után is folytattátok a tanulást- s tanulmányitok újabb akadályaként az érettségire felkészítő 2 éves – érettségi vizsgával záródó képzésünket választottátok.

Távlati terveitekről, hosszútávú elképzeléseitekről nagy – nagy izgalommal beszélgettetek akkori osztályfőnökötökkel, Hodossi István tanár úrral – akinek most is szeretném megköszönni segítőkész munkáját. Intézményünkből való távozása után 2020/2021. tanévtől én lettem osztályfőnökötök. Az osztályon belüli egymás iránti elfogadás, tisztelet, figyelem, segítőkészség, valamint a tudásszomj rövid időn belül remek kis közösséggé kovácsolt benneteket.

Most az érettségi évében nemcsak a vizsgákra való felkészülés felhős és felhőtlen pillanatai, hanem az online oktatás számos tantermen kívüli új technikáival kellett megismerkednetek. Újtípusú tesztek, digitális feladatok, számonkérések, melyeket néha – néha a tantermi felkészítő órák meghitt pillanatai tettek még színesebbé, természetesen csak a pandémia adta lehetőségeknek megfelelően. Ezek alatt az együtt töltött évek alatt a hagyományos diákévek is kicsit megváltoztak, átértékelődött sok minden.

 Azonban ismét eljött egy nagy fordulópont, mi búcsúzunk tőletek és ti búcsút intetek nekünk, kiléptek a nagybetűs életbe.

Kicsit irigykedve, mégis féltő szemmel tekintek rátok. A mai naptól kezdve egyre inkább önmagatokra kell támaszkodni, új akadályokat kell leküzdeni, amelyek már nem csak egy-egy dolgozat megírását jelentik.

Most búcsúzom. Követeltem Tőletek, mert tisztellek benneteket! Hiszem, hogy a tudás az élet egyik legfontosabb pillére az egészség és a szerető család mellett.

Szeretném megköszönni az együtt töltött pillanatokat!

Kívánok nektek jó egészséget

                 Terveitek megvalósításához kitartást

                                      Az érettségihez sok-sok, boldog vizsga-izgalommal teli pillanatot!

Búcsúzóul József Attila szavai:
„Dolgozni csak pontosan, szépen,
Ahogy, a csillag megy az égen,
Úgy érdemes”

Osztályfőnök: Simon Ildikó és Hodossi István

Két évvel ezelőtt huszonhat bátor és vállalkozó szellemű ember elhatározta, nagy fába vágja a fejszéjét – leérettségizik.

Az idő- és kitartás hiánya, a sűrűsödő feladatok azonban megritkították a csapatot, s ma tizenketten állnak az érettségi kapujában.

Az élet sok területéről érkeztek. Van önök között pincér, női ruhakészítő, szakács, szobafestő, cukrász, húsfeldolgozó, villanyszerelő, ipari gépész, gépi forgácsoló és hegesztő is.

Vannak pályakezdők és tapasztalt dolgozók, családosok és függetlenek.

A család és a munka mellett nem egyszerű elmélyedni az irodalom rejtelmeiben, a történelmi talányokban, fogós matematikai feladványokban s az angol kifejezések megértésében.

Van, aki a gyerekeivel, s van, aki a gyerekeitől tanult.

Összeszoktak, sokszor segítették egymást, pedig nehéz dolguk volt. A tananyagon kívül meg kellett küzdeniük a digitális távoktatás nehézségeivel is.

A két évből közel egy év így telt el.

Melyik terembe megyünk?

Mikor van ’meet’ óra?

Mikorra kell leadni a beadandót?

Ki tudja küldeni az anyagot?

Nem jó a link, nem enged be! – cikáztak az üzenetek a Facebook oldalain.

A sok hátráltatás, nehézség ellenére mégis itt vannak. ÖNÖK, a GYŐZTES TIZENKETTES!

Gratulálok a kitartásukért, szorgalmukért, sikeres érettségi vizsgát kívánva búcsúzom a következő Szalai László idézettel:

„Nem az a lényeg, hogy együtt tanultunk,
hanem az, hogy együtt voltunk.
Együttlétünkben közöttünk lebegett,
s kötözte szálait a szeretet.”

Sok szeretettel: Molnárné Kovács Edit osztályfőnök

Kedves Végzős Osztály!

Felnőttként mindannyian nagy érdeklődéssel, ugyanakkor hatalmas izgalommal vártátok a 2019. év szeptemberében induló szakács szakképzést.

A csoporton belüli egymás iránti elfogadás, tisztelet, figyelem, segítőkészség, valamint a tudásszomj rövid időn belül remek csapattá kovácsolt benneteket.

Még a koronavírussal járó digitális munkarendben is töretlen kitartás jellemezte mindenki munkáját. A csoport odaadó kitartással, szorgalommal, akaraterővel – továbbá a szívvel-lélekkel oktató lelkes kollégák összmunkájának köszönhetően – leküzdött minden akadályt, amit az osztály jeles tanulmányi eredménye is mutat. A csoport tanulás iránti elkötelezettségét hűen tükrözik Sub Bass Monster szavai:

„Lehet, a körülmények sokszor mostohák,
De te csak menj, ne állj meg, menj tovább!”

Osztályfőnökként köszönetet mondok kedves osztályom minden egyes tagjának, továbbá a felkészült szakmai oktatóknak. Külön tiszteletet, elismerést érdemeltek, hogy a munkahelyi, családi és egyéb elfoglaltságok mellett, valamint a járvány okozta embert próbáló nehéz helyzet ellenére is mindvégig magas szintű teljesítményt nyújtottatok. Köszönöm az órák vidám hangulatát, a lelkes hozzáállást, a sok érdeklődő megnyilvánulást, a kedvességeteket.

 Köszönöm, hogy partnerek voltatok Anton Szemjonovics Makarenko gondolatát tükröző tanítási hitvallásom megvalósításában:

„Követelek tőled, mert tisztellek”.

Nagy örömömre szolgált, hogy kezdettől fogva az elméleti és gyakorlati feladatokkal, házi feladatokkal és folyamatos számonkérésekkel a tudásotokért dolgozhattunk. Értetek, tiszteletből és szeretetből tettük.

Most vigyétek magatokkal a képzés során megszerzett szakmai tudást, az összegyűjtött valamennyi élményt, tapasztalatot, s jó szívvel, szeretettel emlékezzetek vissza az összetartó szuper kis csapatra és a benneteket tanító oktatókra!

Szívből kívánok sok sikert a vizsgához!

Pázmány Péter szavaival búcsúzom: 

„Nemes szép élethez,
nem kellenek nagy cselekedetek,
csupán tiszta szív és sok – sok szeretet.”

Molnár Ágnes osztályfőnök

Ezen a weboldalon HTTP-sütiket használunk a felhasználói élmény növelése érdekében Az ezen az oldalon található bármely linkre kattintva Ön beleegyezését adja a HTTP-sütik beállításához. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás